Szimbolikus lépés volt Horváth Ágnes nagy ötlete a kórházi ágyak mellé kötelezően beszerelendő széfekről. Remekül szimbolizálja a mára már kimúlt párt egészségpolitikáját: valós, de nem lényegi problémákat kiragadva, azokra inadekvát megoldást adni, s farvizen állami pénzt magánzsebbe dönteni.

S bár a kórházi lopások (ezalatt persze csak a betegektől és dolgozóktól személyes értékeik eltulajdonítását értve) az egészségügy rendszerének marginális hibáját képezik, a probléma valós, roppant zavaró, és az elégetettségi mutatókat jelentősen csökkenti. (Durva statisztikai adat szerint kb. ezer kórházi lopás történik Magyarországon évente, a kár minimum 100 milló/év.)

A bejegyzés apropóját egy friss káreset adja: egy beteg pénztárcája és telefonja szőrén-szálán eltűnt a kétágyas kórteremből ma reggel, míg a szobatárs még bőven aludt a szomszéd ágyban. Mindennapos esemény, sajnos. — Ja, a helyszín német nagyvárosi egyetemi klinika. (Igen, az már Nyugat...) A rendőrség a magyar yardot is alulmúlva 70 másodperc alatt vette fel a jegyzőkönyvet, s ezalatt azt is közölték, hogy  az eset mindennapos, és ne reménykedjen a tisztelt beteg az értékei megkerülésében. 
 

Látni kell, a kórház fekvőbetegrészlegei speciális hotelként funkcionálnak - ahol a betegjogok garantáják a látogatáshoz való jogot, szinte korlátlanul nyitottá téve az osztályokat. Ez a nyitottság, az átjáróház-jelleg a probléma forrása. S a probléma mindenhol adott, ahol a látogatás jogként van definiálva - azaz praktikusan minden euroatlanti országban. Ugyanis a dolgozók (orvosok, ápolók, segédek és takarítók) feladata nem a látogatók ellenőrzése, hanem a betegek ellátása. Az osztályokat pedig egy bankfiókkal ellentétben nem lehet úgy kialakítani, hogy egy-két biztonsági őr felügyelhesse a forgalmat. 

A probléma tehát adott. Kérdés, mi lehet a megoldás? A kötelező 1 ágy - 1 széf rendszer nem igazán nagy ötlet, aki kitalálta, sosem töltött egy napnál többet kórházi osztályon (akármilyen minőségben). A betegek nagyobb része nem tudja önállóan kezelni az ágy melletti széfet (magatehetlen, gyenge, nem tudja használni), és erre az ápolók munkaidejét fordítani nem költséghatékony. 

A nagy terv: széfet minden kórházi ágy mellé!

A jogszabály 2008. február 15-től 2008. áprilisáig volt adott formában életben. Ezalatt/ezt megelőzően a kórházak többsége rohamtempóban 4-8 ezer forintos áron bevásárolta a széfeket - melyek nagy része a rendelet áprilisi módosítása után eladósorba került, nagyjából mostanára meg is szabadultak tőlük a kórházak. Az akció a Minisztérium számítása szerint csekély 600 millóba került. A gyakorlati tapasztalat szerint a széfeket szinte egyáltalán nem használták. Halkan kérdezem: ki is járt jól?

Amennyiben a korlátlan látogatáshoz ragaszkodunk, és személyiségi jogok miatt a bekamerázást elvetjük, a megoldás a következő lehet: 

• minden nővérpultnál legyen széf, ahová letétbe lehet helyezni az értékeket
• olyan osztályokon, ahol a betegeknek nem okoz gondot a széfhasználat, vagy korlátlan ápolói kapacitás áll rendelkezésre, legyen ágyankénti széf (pl. fiatal felnőtteket gyógyító osztályok: Szülészet, Sport-Baleset ill. VIP-részlegek)
• koncentrálva a biztonságra: portai beléptetőrendszer (csak a külsős szarkák ellen véd...)
• betegek és hozzátartozók tájékozatása a jelenségről, mint a kórházi tarózkodás egyik lehetséges mellékhatásáról ;)