A létező szocializmusban a munkásé volt a gyár, a patika. Na persze nem azé, aki benne dolgozott... (Erről majd még lesz poszt.) Megyénként egy ún. gyógyszertári központ fogta össze, irányította és látta el gyógyszerrel a gyógyszertárakat. A patikaprivatizáció (a létező többpártrendszer egyik véletlenül elsőre jól sikerült lépése) után ez a szép kommunista egység megbomlott, maradtak a központok az elavult, de azért még használható nagykereskedelmi infrastruktúrájukkal a megyék nyakán. Nyilván minden megyei önkormányzat meg akart szabadulni a kolonctól, így miután valami jól csengő fantázianevet kaptak, és Rt-vé alakultak, eladósorba kerültek. A volt egyedüli nagykereskedő, a Gyógyáruértékesítő Nemzeti Vállalat (Hungaropharma) és a volt monopol export-import vállalat (Medimpex) jó érzékkel beszállt a nagykereskedők versenyébe.
Elég csak átnevezni, és már működik is?
Bács-Kiskun Megyei Gyógyszertári Központ
Calyx Rt.
Baranya Megyei Gyógyszertári Központ
Pannonmedicina Rt.
Békés Megyei Gyógyszertári Központ
Sanopharma Rt.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gy. Központ
Libra Rt.
Budapesti Gyógyszertári Központ
Pharmafontana Rt.
Csongrád Megyei Gyógyszertári Központ
Heliomed Rt.
Fejér Megyei Gyógyszertári Központ
Pharmaprevent Rt.
Győr-Sopron Megyei Gyógyszertári Központ
Győri Gyógyszer Rt.
Hajdú Megyei Gyógyszertári Központ
Hajdú Nagykereskedelmi Rt.
Heves Megyei Gyógyszertári Központ
Pharmaprim Rt.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gy. Központ
Pharmasol Rt.
Komárom Megyei Gyógyszertári Központ
Fúzió-pharma Rt.
Nógrád Megyei Gyógyszertári Központ
Coloniapharma Rt.
Pest Megyei Gyógyszertári Központ
Parma Patika Rt.
Somogy Megyei Gyógyszertári Központ
Sanovita Rt.
Szabolcs-Szatmár Megyei Gy. Központ
Pharmachom Rt.
Tolna Megyei Gyógyszertári Központ
Fúzió-pharma Rt.
Vas Megyei Gyógyszertári Központ
Pharmaco Rt.
Veszprém Megyei Gyógyszertári Központ
Reginapharma Rt.
Zala Megyei Gyógyszertári Központ
Zalagyógyszer Rt.
Bizony, kicsit döcögve ugyan, de a nagykereskedők közt kezdett verseny kialakulni: az addig szigorú területi alapon dolgozó központok az új üzleti modellben elkezdhettek megyehatáron kívülre is szállítani. A versenyt sok helyen zöldmezős kis cégek (leginkább magánpatikusok tulajdonában, esetleg többük társulásával) pörgették fel: gyors, pontos, rugalmas alternatívát nyújtva a volt központok helyett.
Az állam által garantált fix árrésre építve idővel szolgáltatásfejlesztésre, logisztikai központok kiépítésére is tellett a cégeknek. Ezt látva laza felvásárlással (ParmaPatika + Calyx) belépett a piacra európa egyik vezető gyógyszernagykereskedője, a németországi központú Phoenix Pharma. Lassan a spekulatív tőke is felfigyelt erre: Leisztinger az Arago Rt-n keresztül öt nagykereskedőt (Vas, Zala, GyMS, Nógrád, Csongrád) módszeres felvásárlásokkal egy cégbe, a WestPharmába egyesített. A Phoenix később ezt szőröstül-bőröstül felfalva az első valóban nagy (30-40% piaci részesedésű) válallattá nőtt.
Szintén felvásárlásokkal (Veszprém, Somogy, Békés) hízott lassacskán a Hungaropharma. Több lépcsős privatizációra lett ítélve: először hihetőnek tűnt, hogy tulajdonosi szerkezetét sok apró résztulajdonnal bíró gyógyszertárak, három nagy magyarországi gyógyszergyár és tartós 25%+1 részel az állam fogják alkotni. Aztán pár évre rá változott a terv, az állam kiszállt, a gyógyszertárak tulajdonrésze marginalizálódott, és végül a tulajdonosok majd harmad-harmad-harmad arányban a gyárak maradtak: a Richter, az EGIS és a Béres. Igaz, a Béresnek ehhez nagy sajtóvisszhang és versenyhivatali vizsgálat után el kellett passzolnia a keleti gyűjteményét (Heves, JNK-Szolnok, BAZ) a konkurenciának (Phoenix). Ehhez a történethez képest feltűnés nélkül bekebelezhette később a Hungaropharma a Medimpexet - mely export/import cégből országos (Bp, Vas, Baranya) nagykereskedővé válása óta végig az EGIS és a Richter feles tulajdonában volt. Végül a Hajdú lenyelésével mára felnőtt a cég a másik óriáshoz, s jelenleg mindketten kb. 40-45%-ot bírnak a piacból.
A volt budapesti nagyker nem lett felvásárlási célpont, de ígéretes kezdet után elsüllyedt, így mára nincs már Pharmafontana. De a volt központok nagyrésze sem üzemel már, a két nagy racionalizálta hálózatát, s 6 ill. 7 telephellyel (kivétel nélkül korszerű raktártechnológiával) fedik le az országot. Rajtuk kívül a Humantrade (a Teva gyógyszergyár tulajdona) vállal az ország egész területén szállítást, s próbál elérni 10%-ot több-kevesebb sikerrel.
Szó volt a kezdetben versenyt generáló, gyógyszerészi tulajdonú újoncokról. Nekik nem igazán sikerült az áttörés, de nem mondhatók sikertelennek. A győri DunaPharma például hamarabb lett a konglomerátum része, mint a volt győri központ - s ma a Phoenix helyi bázisát a DunaPharmás vezetőgárda irányítja. Mások önállóak maradtak, s regionális szolgáltatást nyújtanak: például Budapesten (Pap), Borsodban (Viridis), Zalában (Auri) és Szegeden (Csanád). Igaz, piaci részesedésük elenyésző.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy több, mint 100 regisztrált nagykereskedő van az országban: ezek jó része külföldi gyógyszergyár fióktelepe (nem teljeskörű palettát nyújt tehát), illetve orvosi eszközöket (pl. labordiagnosztikai vegyszereket, gázokat) szállító szakcég, mely a szabályozás hatálya alá esik.
A gyógyszernagykereskedelem koncentrációja jól jellemezhető az egyik gyakran használt közgazdasági mérőszámmal, a Herfindahl–Hirschman-indexszel (HHI). Ezt a mérőszámot használják pl. az Egyesült Államokban cégfúziók hatósági vizsgálatakor. Az értéke 1 és 0 közötti lehet, s minél közelebb van az 1-hez, annál monopolisztikusabb/oligopolisztikusabb a piac. (Jó, valójában nem 0, hanem a piaci résztvevők számának reciproka a minimuma.)
A privatizált gyógyszertári központokat durva becsléssel egyenlő súlyú piaci szereplőnek véve, kivéve a felülsúlyozott budapesti és Pest megyei központokat, a kiinduló HHI 0,0752. A mai állapotot szintén elnagyolt becsléssel 44-44-10-2 százalékos résztvevőkkel jellemezve a HHI 0,3976. Van egy kis különbség...
Ja, az USA hatóságai 0,1 fölött már vizsgálódnak, 0,18 fölött pedig tesznek a koncentráció ellen. Itthon is tesznek: ...rá.
20 év alatt a szektorban irdatlan koncentráció, oligopolisztikus rendszer jött tehát létre - tanórára való, demonstratív értékű folyamat során. Kérdés, mit hoz a jövő. Ez leginkább attól függ, melyik tankönyvet használja az országvezetés: azt, ami szerint a valódi verseny érdekében be kell avatkozni a piaci folyamatokba; vagy azt, ami szabályozott piacon megengedi a kvázi oligopol rendszert.