Bár ennek a blognak nem célja a direkt pártpolitika, a kormányalakítás elég fajsúlyos ügy a magyar egészségügy szempontjából ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Ma Orbán Viktor leendő miniszterelnök bemutatta Réthelyi professzort, mint a kormány leendő nemzeti erőforrás csúcsminiszterét. Mivel eddig nem tévedtek (és bizony eléggé közel vannak a tűzhöz), bátran kiindulhatunk a Heti Válasz cikkéből, s elemezhetjük a leendő tárcát.

A miniszter már teljesen biztosan Réthelyi Miklós - rá még visszatérünk. (Politikai) államtitkára Halász János, ő a a párt debreceni kultúrpolitikusa - feladata adott hát. Közigazgatási államtitkár Jávor András - róla is lesz még szó. Az eddigi kormányszerkezetben önálló miniszter lehetett volna, az új koncepicó szerint szakterületéért felelős államtitkár lehet majd: Szócska Miklós (egészségügy), Soltész Miklós (szociális terület), Hoffmann Rózsa (oktatás), Szőcs Géza (kultúra). 

Két, az egészségügy jövője szempontjából bíztató jelzést vehetünk észre: 1) a 7 tagú minisztériumi vezetésből 3 fő szakterülete az egészségügy, s közülük a miniszter, illetve a szakapparátus feje is erről a a területről érkezik, 2) a sajtótájékoztatón a leendő miniszterelnök külön kiemelte, hogy a tárca fő feladatának az egészségügy rendezését tekinti. A fenti két gesztust bizony erős szándékként lehet értékelni.

Tehát hogy kerül a csizma az asztalra, bonctantanár az egészségügy élére? Réthelyi munkásságának kezdete valóban a boncasztalhoz kötődik. Apósával, Szentágothai professzorral a magyar anatómiaoktatás nagyjai. Réthelyi azonban nem állt meg itt, a budapesti orvosegyetem első (a posztkommunista érában) szabadon választott rektora lett, 1991-1995 közt. Ezzel egy csapásra szerzett jártasságot állami oktatási és egészségügyi szervezet irányításában. (Nyilván ennek a kettős skillnek köszönheti, hogy Orbán beválogatta csapatába. S ezért egészíti őt ki jól - legalábbis elméletben - Halász, a kultúrpolitikus, a mammuttárca élén.) 

De itt még nem ért véget a professzor pályafutása! Legizgalmasabb korszakához értünk: rektori ciklusa végén a megszületésében általa addig is támogatott Egészségügyi Menedzserképző Központ megnyílik, mint az egyetem, és az ország első egészségügyi menedzserképző intézete - s rektori leköszönését követően átveszi ezen intézet irányítását. Persze, nyilván nem ő találta ki - az EMK bizony a Világbank egyik iránymutató közép-kelet-európai projektje volt. Az pedig, hogy egy leköszönő rektor milyen további feladatot választ magának, jól jelzi egyrészt az érdeklődési körét, másrészt hangsúlyt ad az adott területnek. Az itt kialakuló szellemi műhely komoly egészségügyi, közgazdasági tudást halmozott fel, s az eltelt tizenöt évben a mai magyar egészségügy vezetőinek krémjét (kórházvezetőket, biztosítási és államigazgatási szakambereket) képezték itt. (Sajnos, az itt végzettek még nincsenek többségben...) Az EMK jelenlegi igazgatója, alakítása óta operatív vezetője a leendő egészségügyi államtitkár, Szócska Miklós. 

Jávor András az utolsó (megvalósult) fekvőbetegellátási egészségügyi reform csapatának tagja. A nyolcvanas években ugyanis a párt a kórházfinanszírozást új alapra kívánta helyezni (ez ez eufemizmus nyilván a pazarlás megszüntetését takarja, csakúgy, mint napjainkban), ekkor dolgozták ki a ma HBCs - homogén betegségcsoportok - néven ismert finanszírozási rendszer alapjait, nagyrészt akkori német minta alapján. (Miért nagyrészt? Az elv hasonló, nade a márka és a forint ebben-abban különbözött...) Ezt végül az Antall-kormány vezette be, kicsit átalakítva, a mai formájában - Jávor eü. államtitkárásága idején.

S hogy került ő akkor a képbe? Szekszárdon van az ország egészségügyi informatikai központja, a GYOGYINFOK - itt volt egy olyan fejlesztő kedvű orvos, aki önszorgalomból, az országban először használt számítástechnikai ezközt (R10) a gyógyítás adminisztrációjához: Szentgáli Gyula. S az ő munkájába kapcsolódott bele Jávor, s azt kibontakoztatva az állami egészségügyi számítástechnikai koncepcióterv központja így lett az egyetlen magyar város, aminek sex van a nevében. 

Jávor szakterülete azóta sem változott, ma a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Informatikai Intézet igazgatója - s itt hozott létre olyan iskolát, mely a jelentős tudásbázist jelenthet a magyar egészségügy rendszerének átalakításához.

Összefoglalva: a miniszérium leendő szervezete és személyi állománya alkalmas lehet érdemi, és értelmes reformok megtervezésére és végrehajtására - mindehhez talán a politikai akarat is rendelkezésre áll. Meglátjuk, mi lesz belőle, részemről csak sok sikert tudok kívánni.