A Nemzeti Együttműködés Programja 5 fő jelszavának (munka, otthon, család, egészség, rend) egyike az egészség. A 87 oldalból 9 az egészségüggyel foglalkozik. Eljött hát az egészségügy kánaánja? — Nos, ha csak ezt a programot nézzük, nem. De esély még van...
A 3. (az eü-ről szóló) pont rögtön egy politikai lózunggyűjteménnyel kezdődik. Mert populista jelszó a "maradékelv" számonkérése, hiszen bizony az egészségügyre hiába akarnánk költeni, ha nem termeljük meg az árát. A "1990 óta tartó átalakítás" is csak mentelmi joggal született politikus száját hagyhatja el arcpír nélkül. Bizony a dolgozók áldozatvállalása sokat hozzátesz az ágazat talponmaradásához, de a hitelezők fő támasztékként való említése tájékozatlanságra vall. A jelenség létezik, de az eladósodottság és a finanszírozás két külön kérdés. Ugyanis a működési költéségeket még mindig a befizetett járulékok fedezik, s csak pár százaléknyi lyukat (oké, ez sem kis összeg) tömtek be hitelből. A megelőző kormányok pénzkivonása igaz, és valóban a bajok egyik oka. (A másik a pazarló, jól körülírt célok nélkül működő rendszer. A kettő együtt adja ki a szürreális, egyszerre forráshiányos és pazarló struktúrát.)
A 3.1-ben ez utóbbi felismeréséről tanúskodik a rossz struktúra első pontban való kiemelése. Ez helyes út, kár rögtön letérni róla azzal, hogy a földrajzi, minőségi, hatékonysági és progresszivitási kritériumok meghatározásával kezdenének, a célok, illetve a hozzá rendelhető források meghatározása nélkül. (Mondhatja a politikus, hogy mindenkinek jár a szakmailag elérhető legkorszerűbb ellátás, de ehhez sehol nincs elég pénz. Persze, rá lehet lőcsölni a "források hatékony felhasználását" a lánc végén álló orvosra, de hatékony rendszert akkor lehetne építeni, ha központilag szabályozott lenne, mi jár = mire van pénz.) A várólista pedig nem tünet, hanem _tudatos_ gazdasági eszköz, a spórolásra, a beteg bőrén. Ez önmagában nem baj, csak ezt így a politikusok nem merik kimondani.
A háziorvosi alrendszer fő problémája nem az adminisztráció (bár kétségtelenül lehetne ezen is javítani), hanem a forráshiány. A célok itt helyesen le vannak írva, kérdés, tesznek-e melléjük majd pénzt.
A járó- és fekvőbetegellátásra jutó nyúlfarknyi szövegrészek még a problémát felszínét sem kapargatják - no de remélhetőleg lesz majd a szakminisztériumnak ennél bővebb programja is egyszer.
A finanszírozrásról ígéret nincs, csak vágy a növelésére - és a nyolc éve félbehagyott finanszírozási kísérletek folytatására. (3.2) Cserébe konkrét állástfoglalást kapunk a formáról: biztosítás jellegű, szolidaritási elvű, nemzeti kockázatközösségi rendszerben gondolkoznak, feledve a több-biztosítós és a tisztán adó-alapú rendszereket. (3.3)
Valószínűleg jó irányt jelent a 3.4 pont, a gyógyszergyártók profitjának csökkentésére való próbálkozásokkal, s többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetéssel.
A népegészségügyről, megelőzésről szinte semmit nem tudunk meg, de legalább jelszavak szintjén szerepelnek a programban. Egyetlen konkrétum az ÁNTSz megerősítésének terve. (3.5, 3.7)
Végre nem röghözkötést, hanem ésszerű gondolkodást látunk a külföldre távozókkal kapcsolatban: "Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani." De azt sajnos nem fejtik ki, hogy az akut munkaerőhiány milyen forrásból befoltozható rövid távon. A megoldáshoz vezető egyik jó lépés lehet a szellemi szabadfoglalkozású státusz beígért megteremtése, csakúgy, mint az életpályamodell. Azt is helyen látja a szerző, hogy a hálapénz tünet, mely fokozatosan megszűnik a bérezés korrigálásával. (A hálapénz sokak által jogosan kifogásolt korrupció jellegű formája pedig ezzel párhuzamosan, tiltással, ellenőrzéssel és valódi büntetéssel eliminálható.)
A záró, 3.9 részben szimpatikus szemléletet sugall a a kutatás és az egészségipar nemzetgazdasági jelentőségének felismerése. Ez utóbbi még komolyabb potenciállal bírna, ha EU-elnökségünk alatt a közösséget az eü-szolgáltatások legalább részlegesen szabad áramlásának elfogadására rá tudnánk venni...
Szóval lózunggyűjtemény ez a program? Nagyobbrészt az - nade ezen nem kell meglepődni, politikusok írták, politikai célra. Ehhez képest sok konkrétum, irányultság is kiolvasható belőle. Igazi nagy rendszerszintű átalakítást nem körvonalaz, de a problémák nagyobb részét legalább ismeri. Előzetesnek tehát nem rossz. Kíváncsian várjuk hát a Minisztérium ennél sokkal konkrétabb terveit!