Alapvetően jó, hogy van a gyógyszeriparral kapcsolatos rovat az indexen, mindenesetre valami komolyabb poszttal is el lehetett volna indítani a témát, nem csak egy ilyen sima tényleírással.

Azért a "hova vásárolnak be a gyárak" kérdés érdekes lehet, persze csak megfeleő konkrétumokkal, meg azért jó lenne, ha valami elemzés-szagú dolog is lenne belőle.

Bezony, és nem csak a gyár vásárolja be magát a kiskereskedelembe, hanem manapság már az orvos is (aki ugye a TB terhére meghozza a fogyasztói döntést) meg a nagyker is. Teheti, mert az idióta magyar szabályozás Molnár Lajos óta megengedi.

Rohadt drogosok.

Még annyit muszáj megemlíteni a gyógyszer, mint speciális áru témakörben, hogy nemcsak a döntésben nem kompetens a páciens, hanem a visszacsatolás sincs meg (legtöbb esetben képtelen megállapítani az áru minőségét) illetve gyakran nem a felhasználó a fő finanszírozó, hanem a biztosító. Ezért kell nagyon gyanakodva szemlélni a gyógyszerpiac liberalizációját közgazdasági alaptételekkel alátámasztani igyekvőket, ugyanis a klasszikus piaci törvények ezen a terepen nagyon nem állnak meg a lábukon. Ebből következően aki ilyesmivel érvel, az vagy nagyon nem ért hozzá, vagy...

Ha a tejet szlovákoktól, a répát meg a hollandoktól hozzuk, akkor ennyi magyar gyógyszer azért bíztató. :)

@Hóember: Jó kiegészítés, bár nem közvetlenül a döntéshozó orvos lesz a (kisebb-nagyobb) rendelővel egybeépített patika(rész)tulajdonos, hanem a rendelőegység tulajdonosa - aki általában papíron a gyógyszert végül feíró orvost nem foglalkoztatja. (A manapság szaporodó magánrendelőkben a tulajdonos orvoson kívül a többi doki nagyobbrészt csak bérleti díjat + hirdetési stb. költségeket fizető magánvállalkozó)

@Damján: Sajnos a magyar valóság már most kitermelte az orvosként praktizáló gyógyszertár tulajokat, nem csak feltétlenül a rendelőkben létesített gyógyszertárakban, hanem bárhol előfordulnak! (Számos olyan patika üzemeltető cég létezik, ahol orvosok a fő tulajdonosok, a a dísznek beállított személyi jogos gyógyszerész 0,5% tulajdonrésze mellett)

De ez még mindig a jobbik eset a mostanában gombamód szaporodó, tisztán üzleti szemléletű, teljesen szakmaiatlan pénzügyi befektetők mellett. Ezért kéne nagyon sürgősen (lehetőleg még idén) felülvizsgálni a gyógyszergazdaságossági törvényt. Persze illúzióim nincsenek, a pénz és a hatalmas üzleti lobbierő az ellenoldalon mindent meg fog tenni azért, hogy semmi se változzon.

"a zinteneten mindent meg lehet tudni, és hála Istennek egyre több a tájékozott páciens"

Ezt viccnek szántad?

A zinternet más médiumfelületeknél is inkább tele van szórva fals információkkal a gyógyszerekre vonatkozóan. Ennek jó nagy része - közvetve vagy közvetlenül - gyártói beetetés. Sőt rögtön meg is rendelheted a hamisított gyógyszert. Mi ebben a jó?

Nagyon tetszik a blog. Rég láttam olyan helyet, ahol ennyire átlátták volna a hozzászólók (a posztolóról már nem is beszélve) a gyógyszeripar témáját. A következőket fűzném hozzá a dologhoz.
1. Tökéletesen igaz, hogy a közgazdasági törvények érvényüket vesztik a gyógyszeriparban, mivel egyrészt a kereslet maximális (gyógyszerre mindenképpen költenek az emberek), másrészt nincs normális kereslet-kínálat viszony, mivel egy harmadik fél dönt a "tranzakcióról" (az orvos)
2. A gyógyszeripar a hatalmas sikereit annak köszönheti, hogy a licenszelt gyógyszerek ára esetenként több százszorosa az előállítási költségeiknek. Ez pedig - a közhiedelemmel ellentétben - egyáltalán nem azért van, mert a tudósoknak sok idejébe, pénzébe stb. került kifejleszteni az adott molekulát. 2009-ben a gyógyszeripari kutatásra fordított összes pénz az egész világon nem érte el a 83 milliárd dollárt, míg az egészségügyi költségek csak az USA-ban 2300 milliárd dollárra rúgtak (aminek igen nagy része gyógyszerköltség, vagy valamilyen úton-módon a gyógyszerlobbihoz köthető). A magas árak oka egyszerűen az, hogy mivel a gyógyszeriparban 20 év kell ahhoz, hogy egy elméleti elképzelésből konkrét, eladható termék legyen, ezért a befektetőket csak úgy lehet meggyőzni egy ennyire hosszú távú befektetés előnyeiről, ha a termék piacra kerülésekor a húsz év összes elmaradt hasznát kifizetik nekik.
3. Orvosként Angliában dolgozom, itt a licenszelt gyógyszereket a kórházakban gyakorlatilag nem engedik felírni, ha megpróbálom, rám telefonál a gyógyszerész. Emellett az NHS (az angol OEP) fillérekért szerzi be a lejárt licenszű generikumokat. Kiszámolták, hogy ha legalább 5 gyártó gyárt egy gyógyszert, akkor az ára legalább 1/50-e annak az árnak, mintha egyetlen gyártó gyártaná ugyanazt licensz alatt. Ennek a beszerzési politikának köszönhetően a legtöbb belgyógyászati osztályokon használt gyógyszer havi költsége nem haladja meg a havi 2 fontot (600 forint!). Ennek köszönhetően a betegek az otthoni gyógyszerelést saját zsebből tudják állni, az állam szinte nem fizet gyógyszertámogatást (csak a 8 fontnál drágább készítményeket fizetik ki, de az meg alig van), a végeredmény pedig az, hogy az NHS 100 milliárdos költségvetésének 79%-át az egészségügyi bérekre tudja fordítani, a gyógyszerköltsége alig 13%. Így az angol egészségügy az európai átlagnál kisebb GDP-ráfordítás (8%) mellett is jól motivált, jól finanszírozott egészségügyi dolgozókkal működteti a rendszert, az ellátóhálózat minősége pedig nagyon jó.
4. Összehasonlításképpen nálunk ha csak a gyógyszerár-támogatást nézzük, már elviszi az egészségügyi költségek negyedét (370 milliárd az 1500 milliárdos egészségügyi kasszából), pedig ebben még nincsenek benne a kórházak gyógyszerköltségei. Csak ez a 370 milliárd iszonyatos pénz, ha csak azt végiggondoljuk, hogy kb. 100.000 egészségügyi dolgozónk van, ha ennek a pénznek csak a felét (185 milliárd) az ő béreikre fordítanánk, az 1.850.000 forint plusz bért jelentene nekik fejenként. Ennyiből bőven meg lehetne oldani az egészségügyi dolgozók finanszírozását, nem lenne gond az orvosi fizetésekkel, az ellátóhálózat kapacitásával, ja, és nem lényegtelen, hogy a paraszolvenciát is fel lehetne számolni, mert az orvosok nem lennének rászorulva a "parára". Márpedig ezt a 370 milliárdot egy tollvonással meg lehetne spórolni, ha egyszerűen ugyanúgy vásárolnánk a generikumokat, mint Anglia, aki ennél drágább, licenszelt gyógyszert akar, az fizesse ki magának. Ha Nyugat-Európa egyik vezető gazdaságában bevált és működik, akkor nálunk is működnie kell.

@kovacsjancsYYYZZZ:
Kicsit voluntarista a számításod. Abból indulsz ki hogy Mo-on 100% az originális gyógyszer és mind a 370 md forintot meg lehet spórolni ha áttérünk generikusra stb. ennek csak töredéke igaz

Tény viszont hogy a gyógyszerlobbi a maga eszközeivel jókora részt hasít ki a magyar eü ktségből, míg az eü dolgozók nem rendelkeznek hasonló lobbierővel. A NEM posztkommunista országokban más a helyzet

@kovacsjancsYYYZZZ:
Mindenben igazad van, csak annyi a bökkenő, hogy a magyar átlagember egyszerűen nem hiszi el, hogy az originális gyógyszerrel egyenértékű, de jóval olcsóbb generikum ugyanazt "tudja". Néhány éve itthon is volt egy kampány a betegek meggyőzésére, de a média folyton azt harsogta, hogy milyen mellékhatásai lehetnek az olcsóbb gyógyszernek. Arról persze egy szó sem esett, hogy pont ugyanannyi mellékhatása lehet az originális készítménynek.

Mindaddig, amíg a betegek szemében az olcsóbb (generikus) gyógyszer = silány gyógyszer, nem nagyon lehetséges az áttörés .

@rrosseb: Ugyan én csak fogyasztó vagyok, de generikum-ügyben én is ugyanezt tapasztaltam. Majd' 2 éve generikus bogyót szedek. Kérhettem volna a licences cuccot is (az elül-hátul x-es nevűt), háromszor annyiért-- de minek? Ismerőseim egy része mégis hüledezik, hogy lehetek ennyire felelőtlen, hogy nem az "igazit" kértem, ettől majd függő leszek(!)/lehet, hogy csak cukortabletta(!) stb. stb.

@lehet más a propaganda: Abban tökéletesen igazad van, hogy a 370 milliárdnak nem a 100%-át lehetne megspórolni, itt, Angliában is vannak gyógyszerek, amik nagyon drágák, de mivel nem kiválthatóak generikummal, ezért muszáj őket kifizetni. Ha megnézed, nem is számoltam a teljes 370 milliárddal, "csak" a felével. De azért a töredék résznél itt jóval többről van szó, szerintem az 50% igen szerény becslés.
Azonkívül azt se felejtsd el, hogy a lehető legtöbb generikumra való áttérésnél a lakosság terhei is csökkennének, mivel a 370 milliárdnál korántsem áll meg a történet. A lakosság tovább 150 milliárdot fizet ki gyógyszerköltségekre, az önkormányzatok is beleadnak még 50-60 milliárdot (ugye ez a "közgyógy" ellátás). Ha Mari néni és Pista bácsi gyógyszereinek túlnyomó többsége nem lenne drágább havi 4-500 forintnál, akkor a lakosság szintjén sokat változna az egészségügy közmegítélése, ami egy másik óriási haszon. Arról nem beszélve, hogy ha a kórházak szintjén bevezetnék az angliai szigort (vagyis a gyógyszerésznek tényleg munkaköri kötelessége lenne, hogy leteremtse az orvost, ha nem a generikumot írja fel a betegnek a kórházi tartózkodás során), akkor újabb százmilliárdos nagyságrendű tételről beszélhetnénk, amit ráadásul a leginkább zehernyés területről, a korrupció torkából "mentenénk ki", hiszen a kórházak gyógyszerelésén keresztül óriási pénzek vándorolnak a közpénzekből az osztályvezetőkön, professzorokon keresztül magáncégek zsebeibe. Arról nem beszélve, hogy a kórházban beállított gyógyszert fogja utána felírni a háziorvos is. Ennek az összegnek a konkrét megbecslésére nem vállalkoznék, mivel nem látok bele mind a 168 kórház belső költségvetésébe, de ha belegondolsz, a kórháztámogatás most ha jól emlékszem, évi 860 milliárd! Számoljunk csak ennek a 15%-ával - az újabb 130 milliárd forint. És 15% tényleg kis töredék.

@kovacsjancsYYYZZZ:
A kórházban amelyikről beszélsz van klinikai farmakológus? Úgy tom ez Angliában 200 ágy felett dukál. Egy fizetéssel több, de sztem megéri mert sokat tud tenni a gyógyszerelés racionalizálásáért, bár persze nem az ő elsődleges feladata a spórolás

A generikum probléma villámgyorsan megoldható lenne azzal, hogy ha bevezetnék a hatóanyag néven történő gyógyszerrendelést, és a gyógyszerészt valamiféle ösztönzést kapna ha olcsó generikumot expediál (az így megspórolt támogatási összeg mondjuk 10%-át).
A beteg sem parázna, hogy már neki ne adja ezt a szart, mikor látja, hogy amaz van felírva...

Még egyszerűbb eset, ha szigorúan fixesítenék a támogatásokat: az eredetihez is annyi fix támogatást ad a biztosító, amennyi a legolcsóbb generikum sávja alapján kijön. Ekkor tök mindegy, mit expediál a gyógyszerész, az állam szempontjából olyan, mintha mindenki a legolcsóbb generikumot kapná.
Aki meg originálist akar, az kifizeti a különbséget, de nincs úgy diszkriminálva, mint most, hogy egyáltalán nem kap támogatást.

Egyszerű lenne ez, csak nem segghülyéket kéne a minisztériumba beültetni. Talán majd most javulni fog a helyzet, majd meglátjuk.

@lehet más a propaganda: "Ezt viccnek szántad?"

Kisebbrészt igen :)

Az információ ugyan kontrollálhatatlan, de legalább rendelkezésre áll. (Érdekes, 10 éve alig volt beteg, aki besétált volna egy -amúgy nyílt- könyvtárba, és utánaolvasott volna bajainak.. Azaz a könyvtár talán sokkal marginálisabb adatforrás volt, mint az internet ma.)

Szerintem jobb ez így, hogy a betegek egy része kompetens tud lenni a saját ügyében, még ha rendgeteg fals infó ellen is kell az orvos-beteg találkozáskor harcolni. (Persze ezeket az orvos hamar megismeri, és csípőből tudja a kontrákat..)

@Damján:
Gondolom nem orvosként ténykedsz, ha erre a következtetéshez jutottál

Az átlag magyar beteg számára az interneten olvasottak automatikusan felülírják az orvostól hallottakat. Ha a 2 között ellentmondást vél felfedezni akkor az orvos hülye

Ehhez még hozzátartozik hogy a magyar nyelven hozzáférhető infók sokkal gyengébbek az angolnál, nagy részük ráadásul beetetés de az átlag olvasónak ritkán esik le a tantusz. Nem csak buta hanem ostoba is mert okosnak hiszi magát

@lehet más a propaganda: "A kórházban amelyikről beszélsz van klinikai farmakológus? Úgy tom ez Angliában 200 ágy felett dukál. Egy fizetéssel több, de sztem megéri mert sokat tud tenni a gyógyszerelés racionalizálásáért, bár persze nem az ő elsődleges feladata a spórolás "
Húú, ezt a regulációt nem ismertem, én Ketteringben dolgozom (Kettering General hospital, KGH), itt asszem 700 ágy van, és van rá legalább 5 gyógyszerészünk. Javarészt egyébként tényleg nagyon hasznosak, egyszer-kétszer belefutok egy-egy idióta szituációba, amikor több bosszúság van velük, mint amennyit a tanácsuk ér, de nagyon lelkiismeretesek, gyakorlatilag napi szinten ellenőrzik a gyógyszerfelírást, figyelmeztetnek, ha valamit rosszul írsz fel, sőt, az ellenkezője is igaz, ha úgy csinálod, ahogy tetszik nekik, megdicsérnek, abszolút partnerek, és tényleg lecsesznek, ha nem a generikumot írod fel (illetve egészen konkrétan ki se adják, ami nem generikum, mert nem is tartanak olyat a klinikai gyógyszertárban). Szóval egyetértek, hogy megéri klinikai farmakológust "tartani". Itt egyértelműen fontos munkaköri feladatuk a spórolás, és végre is hajtják lelkiismeretesen.

@Hóember: Az első javaslatoddal az a probléma, hogy sajnos nagyon könnyen korrumpálható (ha a gyógyszerügynök beleteszi a zsebedbe a pénzt, akkor máris jobban megéri a licenszelt gyógyszert felírni, márpedig már most ez a helyzet).
A második nem rossz, bár megjegyezném, hogy az angliai gyógyszerárakat elnézve ha Magyarországon mindenki generikumot írna fel, akkor gyakorlatilag semmilyen állami támogatásra nem lenne szükség (vagy alig), mivel 0 támogatással is kevesebbet fizetnénk egy doboz gyógyszerért, mint most az 50 vagy 66%-os támogatással (vagy mennyi most a támogatás, én már nem is tudom). Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy azt a bizonyos 370 milliárdot javarészt teljesen meg lehetne spórolni, meg még a csuda tudja, mennyi pénzt a kórháztámogatásból, pusztán azzal az egy újítással, hogy minden betegségre van generikum, ha a beteg mást kér, kifizeti zsebből - nyilván, ahol nincs generikum, ott sajna ki kell fizetni a nagy pénzt a licenszeltnél - de ez a betegségeknek egy igen kis hányada. Az állam fizeti a gyógyszerelésedet amíg a kórházban vagy, utána saját magadnak veszed. Kész. A lakosság is olcsóbban kijön, az állam megspórol több százmilliárdot, amit lehetőség szerint arra fordíthatna, hogy fizessen tisztességes béreket az egészségügyi szektorban plusz tartson fel normális ellátóhálózati kapacitást.

@lehet más a propaganda: Sokaknak a szomszédasszony tanácsa is felülírja az orvos véleményét - ugyanők nyilván az internetről is a legrosszabbakat szedik össze. Bőven van sajnos ilyen. Talán abban nem értünk egyet, mi az átlag. Nyilván mindenki mást tapasztal...
A hozzáférhető infó valóban hullámzó színvonalú, és komoly baj, hogy az ártalmas, de jól jövedelmező kóklerségek könnyen eladhatják magukat egy komoly honlappal, körítéssel.

@kovacsjancsYYYZZZ: Azért nem tökéletes minden generikum, de abban egyetértünk, hogy a biztosító (Magyarországon ez gyakorlatilag az államot jelenti) akkor jár a legjobban, ha hatóanyagonkénti fix támogatást ad. Egyszerű, bürokráciamentes, átlátható megoldás. Csak ugye ez olyan erőknek ütközik az érdekével...

@kovacsjancsYYYZZZ:
Egy kicsit másra gondoltam, de a feladatkörök átfedik egymást. Viszont pozitív véleményeket hallottam az intézményi gyógyszerkontrollról én is

Az originális-generikus problémakör viszont megérne még egy (vagy több) misét mert nem olyan egyszerű

@lehet más a propaganda: Szerintem ez a kérdés eldöntött, ugyanis:
kicsit fogalmazzuk át a kérdést: nézzük meg, hol tart ma a magyar egészségügy. Magyarország ma kb. 1500 milliárdot fordít egészségügyre évente, ez a kb. 27-28.000 milliárdos GDP 6-6,5%-a (a pontos szám statisztika kérdése). ENNÉL TÖBB RÁFORDÍTÁS GAZDASÁGILAG LEHETETLEN. Azt hiszem, ezt mindannyian beláthatjuk. Akkor pedig az egészségügy kérdése a továbbiakban az erőforrások ésszerű elosztásának kérdésére egyszerűsödik.
Mindezt figyelembe véve, gondoljuk végig, hogy ma a kb. 100.000 egészségügyi dolgozó nettó bérköltsége nem éri el a 150 milliárdot, vagyis a teljes egészségügyi ráfordítás 10%-át (az egészségügyi nettó átlagbér nem egészen havi 120.000, ami egyébként kevesebb a közalkalmazotti átlagbérnél - 134.000 - , ami 12 hónappal és 100.000 alkalmazottal számolva 144 milliárd forint). Ezzel szemben csak a már említett gyógyszerár-támogatás több, mint 25%-a a teljes kasszának, nem beszélve a kórháztámogatás nem bérekre fordított részéről. Tehát a kérdés: mivel jár jobban a magyar egészségügy? Generikus szerekkel és jól finanszírozott bérekkel vagy alulfinanszírozott bérekkel és licenszelt gyógyszerekkel? Szerintem a válasz egyértelmű. Vegyétek figyelembe azt is, hogy, amint a fenti kis eszmefuttatásom is mutatja, az egészségügyben dolgozók megélhetésére fordított erőforrások aránya egyszerűen nevetséges. Ez nemcsak megalázó, de egyértelműen fenntarthatatlan gyakorlat. Csodálkozunk, hogy alapvető gondok vannak a szektorral?

@Damján: az érdekek egyébként szinte mindenhol gondot okoznak. A személyes véleményem az, hogy az egészségügy öt fő területéből (1. szakemberek képzése, 2. kutatás-fejlesztés, 3. az ellátóhálózat fenntartása, 4. eszközök, gyógyszerek gyártása, 5. finanszírozási rendszer működtetése) ha bármelyik bármilyen szinten érintkezik a magántőkével, az a már korábban említett problémák miatt (a közgazdasági szabályok működésképtelensége) gyakorlatilag néhány év-évtized alatt korrumpálja az egész rendszert. Az etalon természetesen Amerika, ahol mind az öt területet javarészt a magántőke üzemelteti. Gondoljuk itt végig, hogy Amerikánál akár GDP-arányosan, akár egy főre vonatkoztatva abszolút összegben többet szinte senki sem fizet az egészségügyre, az egészségügyi rendszerük mégsem működik valami fényesen. Az ENSZ 2000-es felmérése szerint Amerika egészségügye a világon a 37. (Kubáé a 38. volt, azóta nem csinálnak ilyen felméréseket). Egyébként a magántőke korrupciója Angliában is tetten érhető, itt a szociális hálón át fosztják ki a rendszert (idősek otthonai és ápolóotthonok).

Lehet, hogy én gondolom rosszul, de az átlag magyar beteg nyugdíjas, vagy min. 50 éven felüli (többnyire nyugdíjas), és nem olvassa a netet... Az átlag internetolvasó, ha beteg, szerintem több kritikával fogadja a külső információkat, mint az átlag nyugdíjas, bár olyan réteg is van, aki az orvos fehér köpenye előtt leborul, és másra nem hallgat. Nekem nem gyógyszer, hanem szülés miatt kellett bevonódnom az egészségügybe, és az interneten kívül átlapoztam vagy 5 könyvtári könyvet. A befektetett idő meghozta az árát: beöntés, burokrepesztés, oxitocin, császár-, gátmetszés és hálapénz mentes volt a szülésem. Az interneten elérhető szüléstörténetekből az derül ki, az átlag magyar szülőnő rábízza a fogadott orvosra a szülés lebonyolítását, és ritkán utasítja vissza a felesleges rutinbeavatkozásokat.

Tehát az emberek többsége még mindig bízik az orvosában. Nem értek hozzá, kérdésem tehát: mi tartja vissza az orvosokat attól, hogy választást kínáljanak a betegnek, és 3 mondatban ecseteljék két gyógyszer között a különbséget? "Bármyeliket szedheti, ennek 10 mellékhatása van, annak 12, ez ennyibe kerül, az annyiba." Miért kell hülyének nézni a beteget, mintha ő nem tudna választani?